Kiadó: Beholder Kiadó
Kiadás éve: 2004 (első kiadás)
Fordító: Körmendi Ágnes
Oldalszám: 471

Egy röpke szünet után (ami elegendő időt biztosított a test szükségleteinek kielégítésére) felmegy a függöny, így újra a lélek kényeztetése következik. A ki tudja mikor lesz vége hőseposz (amit hivatalosan „Az idő kereke” sorozatként tartanak nyilván) tizedik felvonásának második jelenetére érkezők egyszerre érezhetik magukat okosabbnak és tudatlanabbnak.
Aki még képes összefüggően felidézni az eddig történteket, az egyértelműen okosnak számít, de ez mit sem ér, hiszen a végkifejletet illetően még mindenki tudatlanságban leledzik (kivéve a szerzőt, aki továbbra sem árulja el, meddig kell még várnunk a nagy fináléra).

Az mindenesetre biztató, hogy a nézőtéren nincsenek üres székek, úgy tűnik azon műértők, akik egyszer ráéreztek a történet ízére, és megszerették a szereplőket, hűségesen megvárják a befejezést. Erről jut eszembe, hogy a büfében azt mesélték, a színház vezetősége (Beholder Kiadó) délelőtti matiné keretén belül úja elérhetővé teszi a korábbi felvonásokat is - gondolva a későn ébredőkre.

De most már csitt, hiszen színpadra libben Egwene, aki ugye a lázadó aes sedai-ok választott vezetője (vagy ahogy ők mondják ezt a címet: az Amyrlin Trón) - egyszóval most már illő csendben bámulni a darabot.

Az előadás után, miközben a sarki vendéglátóipari helyiségben kortyolgatom diétás üdítőmet, azon elmélkedem, hogy vajon mit is jelent a pultos előzékenysége, hiszen amikor meglátott, szó nélkül tette elém a „szokásost”. Ilyen sűrűn járnék ide? A következtetés magától értetődik, mivel Jordan kézirata lassan egy méternyi helyet foglal el a könyvespolcon, ami rendszeres és gyakori látogatást jelent.
Az általa elmesélteknek még mindig nem látszik a vége, és azt sem mondhatom, hogy egyszerűsödött volna a helyzet. Sőt. Úgy tűnik, miközben a jók erejüket megfeszítve kapálóznak a felszínen, a Sötét Úr kacagva irányítja erőit a háttérből. Soha ennyi szereplőről nem derült még ki vonzódása a káosz iránt, és mivel többségük bizalmi állásban van, ez nem sok jót ígér a jövőre nézve.

Ha egy mondattal kéne összefoglalnom a tizedik felvonást, akkor az így nézne ki: Hőseink tovább küzdenek céljaikért, de ebben a pillanatban esélyeik nem a legjobbak, míg az ellen sikeresen juttatja fontos pozíciókba ügynökeit - ezt a hátrányt csak egy-két felvonás alatt lehet ledolgozni.

Mindezek fényében a felvonást jónak érzem, a cselekmény újfent mozgalmas, a hősök továbbra sem legyőzhetetlenek, és egyre kaotikusabbnak tűnik az általános helyzet. Mindez egy igencsak izgalmas fantasy regénnyé áll össze, amúgy Robert Jordan módra. A vége meg, ki tudja hol van.
Addig mit is tehetnénk - igyunk még egy kólát.