1. Anyagi kultúra A. Öltözködés – férfiak szokásos viselete [I.36., I.47., II..3., WWOT.21.]: – csizma: a lábujjaknál széles, szára térdig ér – nadrág: buggyos, dísztelen – ing: dísztelen – felöltő: térdig (a csizma tetejéig ér), nyaktól derékig gombolható, alatta szoknyaszerűen szétterül, magas merevített gallérja van – ez általában dísztelen [II.35.] – Loialé eleinte sötétkék [I.36.], aztán sötétzöld [IV.16.] – [lecseréli, vagy írói hiba?] – hossza változó lehet [WWOT.21.] – nők szokásos viselete [II.35., VI.20.]: – hímzett ruha és hozzá köpeny – a hímzés mintája virágokat, leveleket és indákat ábrázol – az idősebb nők hímzése aprólékosabb, és nagyobb területű: a fiataloknál csak a köpeny szegélye hímzett, az idősebbeknél viszont a ruha is, és a rangosabbakét tetőtől talpig hímzés borítja – Erith ruhája és köpenye zöld – gyakran viselnek virágot a hajukban is, vagy szedett virágot tartanak maguknál – hordanak indákra és növényekre hasonlóan megmunkált nyakláncot és karkötőt is, viszont fülbevalót soha, mert illetlenség annyira mutogatni a fület [WWOT.21.] – általában gondosan ügyelnek arra, hogy öltözetük rendes és tiszta legyen [X.0.] B. Építmények saját használatra – lakóházaik kívülről fűvel és vadvirágokkal borított dombocskákra emlékeztetnek [II.35.] – ablakok is vannak rajtuk, de ezek nehezen észrevehetőek, mivel kőből készült keretük szél és víz formálta természetes alakzatnak látszik – hasonlóan természetes megjelenésű a kandalló – Tsofuban a Vének fogadószobája (szintén egy dombocska belsejében) barlangszerűen hatalmas [II.36.] – mennyezete legalább négy öl magas; vastag, durva felületű, fagyökerekre emlékeztető gerendák tartják – padlózata komor színű, sima felületű, nagy méretű és szabálytalan alakú kövekből áll – falai szürkék és durva felületűek, mint egy sziklafal – a hét Vén egy emelvényen foglal helyet – a falu közepén elhelyezkedő tanácstér, vagyis a Tönk, a Nagy Fák egyikének tönkje, akár száz lépés átmérőjű lehet, felületét simára csiszolták, és lépcsők vezetnek fel rá [II.35.] – a Tsofu melletti Átjárókapu köré figyelmeztetésül alacsony kőfalat építettek, amelynek faragása szúrós és irritáló növényekre emlékeztet [II.36.] – [az emberi használatra készült Ogier épületekről lásd: III.2.E.] C. Egyéb használati tárgyak – bútoraik testméretükkel arányosak; gyakran természetes formákra faragott kőből illetve dalolt fából [›III.2.D.] készülnek – Tsofu Vénei súlyos, indamintásra faragott székeken ülnek, amikor a látogatókat fogadják – a könyveik is magukhoz illő méretűek, és legalábbis időnként fatáblásak [II.35.] – egy Ogier íróvessző csiszolt fából készül, kb. emberi hüvelykujj vastagságú, és hossza miatt vékonynak tűnik [VI.20.] – Loial pipája akkora, mint Perrin két ökle, és levél-mintás faragás van rajta [VI.54.]; szára hosszú [IV.16.] – Loial Dumai Kútjainál egy hosszúnyelű baltát használ, amelynek feje közönséges fejszére hasonlít, de díszesen ki van faragva. Lehet, hogy ez nem Ogier készítette balta, mivel a cairhieni palotában találta. [VI.54.] – Tsofuban a mindennapi munkájukat végző Ogierek ásót, csákányt, fűrészt és kátrányos vödröket használnak [II.35.] 2. Mesterségek A. Hétköznapi tevékenységek – a növények gondozásán és a kőművességen kívül az Ogierek birkát tartanak, szövetet szőnek, és fémet munkálnak meg finom tárgyakká illetve ékszerekké – a fiatal Ogierek inaskodással tanulják ki a mesterségeket; ennek keretében eleinte alacsonyrendű munkákat kapnak, mert ez mesetereik szerint jellemépítő hatású, majd fokozatosan nő a rájuk bízott munka bonyolultsága és felelőssége [WWOT.21.] B. Ogier ligetek – ahol az Ogierek városokat építettek az embereknek, oda ligetet is ültettek, elsősorban azért, hogy a kőműveseknek legyen valami, amiben örömüket lelhetik, hogy ne fogja el őket az Epedés – a Ligetekre sokkal büszkébbek, mint a városokra, mivel az előbbieket szívből ültették, az utóbbiakat pedig csak munka gyanánt csinálták, mert a kőbe nem lehet életet lehelni – mélyen bántja őket, ha egy liget elpusztult, hát még, ha az emberek vágták ki [IV.18.] – az Ogier Ligetekben a fák kiválasztását és elhelyezését kifinomult esztétikai szabályok vezérlik [I.36.] – a [Tar Valon-i] Liget látványa sem megszelídített parkot, sem rendszertelen vadont nem idéz, hanem mintha a természet eszményét, a tökéletes szépségű erdőt mutatná meg [II.39.] – főleg a környéken eleve is honos fákat ültették el; néhol egy-egy Nagy Fát is ültettek, hogy a Steddingre emlékeztessen [I.36.] – nem honos fákat is telepítettek, ha ezeket kertészeti tudásukkal meg tudták szoktatni az adott tájon [I.36., I.44.] C. A Nagy Fák – az Ogierek egyes fái hatalmas méretűvé nőnek: egy nem különösebben méretes Nagy Fa törzse 20 lépés átmérőjű, és lombkoronája jó 100 lépés magasban kezdődik [II.35.] – egy ilyen fa gyökerei ló vastagságúak – máshol: Loial száz öl magasaknak írja le a nagy fákat [I.44.] – a Tar Valon-i Ligetben is vannak Nagy Fák; ezek száz ölnél magasabbak, és eltörpülnek mellettük a hatalmas tölgyek, szilek, bőrlevelek és fenyők [II.39.] – törzsük átmérője akár 100 lépés is lehet [WWOT.21.] – a Nagy Fák a Legendák Korában gyakoriak voltak, ma azonban ritkák, és az Ogierek féltékenyen vigyáznak rájuk [WWOT.21.] – az Ogierek sohasem vágnak ki egy Nagy Fát, csak ha elpusztul, ami szinte soha nem fordul elő [II.35.] – a legöregebb Nagy Fák némelyike még a Legendák Korában volt magonc, bár a Világtörést nem sokan élték túl – az elpusztult Nagy Fák tönkjéből készül sok Steddingben a Tönk gyűléstere [WWOT.21.] – Tsofuban a falu területén több Nagy Fa is nő D. Fadalolás – a Fadalolás képességével az Ogierek a fákra gyógyulást hozhatnak, illetve arra késztethetik őket, hogy károsodás nélkül formázott tárgyak váljanak ki a fájukból (ez a dalolt fa) [II.G.] – a fadalolás ma ritka tehetség, bár régebben gyakoribb volt; Loial fogalmazásában a fák nem hallgatnak sok mindenkire [I.42.] – a tehetség elhalványulása miatt különösen értékes a dalolt fa [II.15.] – ha egy Steddingnek két fadalnoka is van, az már soknak számít, és egy tehetséges fadalnok híre elterjed a többi Steddingbe is [Tsofuban már hallottak Loialról] [II.35.] – legalább ezer éve egyetlen fadalnok sem volt képes egy Ogier ágy nagyságú tárgyat kidalolni; erre Loial sem merne vállalkozni, bár ő a ma élő legjobbak közé tartozik [III.34.] – ember valószínűleg nem lehet képes a Fadalolásra; a kolompárokat érdekelte a dolog, de a fák nem hallgatnak rájuk [I.42.] – a Zöld Ember viszont ismeri a Fadalokat [I.46.] – dalolás tárgykészítésért [II.15.] When [Rand] had heard Loial sing before, it had been as if the earth itself sang, but now the Ogier murmured his song almost diffidently, and the land echoed it in a whisper. It seemed pure song, music without words, at least none that Rand could make out; if there were words, they faded into the music just as water pours into a stream. Hurin gasped and stared. Rand was not sure what it was Loial did, or how; soft as the song was, it caught him up hypnotically, filling his mind almost the way the void did. Loial ran his big hands along the trunk, singing, caressing with his voice as well as his fingers. The trunk now seemed smoother, somehow, as if his stroking were shaping it. Rand blinked. He was sure the piece Loial worked on had had branches at its top just like the others, but now it stopped in a rounded end right above the Ogier's head. Rand opened his mouth, but the song quieted him. It seemed so familiar, that song, as if he should know it. Abruptly Loial's voice rose to a climax - almost a hymn of thanks, it sounded - and ended, fading as a breeze fades. "Burn me," Hurin breathed. He looked stunned. "Burn me, I never heard anything like . . . . Burn me." In his hands Loial held a staff as tall as he was and as thick as Rand's forearm, smooth and polished. Where the trunk had been on the giantsbroom was a small stem of new growth. – dalolás a fa egészségéért [I.53.]: Before the oak, Loial knelt, closing his eyes and stretching out his arms. The tufts on his ears stood straight as he lifted his face to the sky. And he sang. Rand could not say if there were words, or if it was pure song. In that rumbling voice it was as if the earth sang, yet he was sure he heard the birds trilling again, and spring breezes sighing softly, and the sound of butterfly wings. Lost in the song, he thought it lasted only minutes, but when Loial lowered his arms and opened his eyes, he was surprised to see the sun stood well above the horizon. It had been touching the trees when the Ogier began. The leaves still on the oak seemed greener, and more firmly attached than before. The flowers encircling it stood straighter, the morningstars white and fresh, the loversknots a strong crimson. Mopping sweat from his broad face, Loial rose and took his reins from Rand. E. Kõmûvesség – az Ogier kőművesek híre mindenütt ismeretes [I.9.] – ő maguk számára a kőművesség másodlagos dolog, amelyet a Száműzetés ideje alatt tanultak meg [I.36.] – a kőfaragás hasznos és szép, de nem az igazi, mert a kő nem él, és hiába próbálták élővé tenni a régi mesterek, nem sikerült nekik “Working with stone is just something that was thrust on us by the weaving of the Pattern; the groves came from the heart.” – ma már csak azért foglalkoznak kőművességgel, hogy legyen, aki megjavítja a régi épületeket, amiket az emberek folyton megrongálnak a háborúskodásukkal – sok Ogier úgy érzi, hogy a kőművesmunka nem érdemes arra, hogy foglalkozzon vele, amikor élő növényekre is fordíthatja a tehetségét; ugyanakkor ez hoz a Steddingeknek pénzt a kereskedéshez [WWOT.21.] – [az Ogier-építette városok listája megtalálható a [WWOT.10-ben] – az Ogierek a legszebb kőművüknek vállvetve Tar Valont és Manetherent tartják, majd rögtön utánuk Caemlyn óvárosa következik [VI.10.] – amikor Elaida Ogiereket akart hívatni a Torony bővítéséhez, ők visszautasították, udvariasan de indoklás nélkül [VII.10.] – ekkorra [ACOS eleje] már alig hagyják el a Steddingeket, feltehetően azért, mert nem akarnak az emberek viszályaiba belebonyolódni [de elképzelhető, hogy a Tar Valonban járó Ogiereket Mesaana jelenléte is nyugtalanította?] – az Ogier kőművesek sohasem dolgoznak ember kollégákkal együtt, legalábbis Corgaide, a Nappalota Kulcsára, sosem hallott ilyesmiről [X.0.] – az Ogier kőművesmunka természetes formákat idéz, és akkor a legnagyszerűbb, ha az alkotók szabadon dolgozhatnak saját képzeletük szerint [WWOT.21.] – Rand szól, hogy a Rhuidean újjáépítésére hívatott kőművesek legalább részben szabad kezet kapjanak [V.7.] – Cairhienben nem annyira szeretnek dolgozni, mert itt nem díszíthetik kedvükre a követ [II.21.] – Tar Valon Ogier építményeinek leírása [IV.1.]: Ogier-made buildings well over two thousand years old seemed to grow out of the ground rather than having been built, or to be the work of wind and water rather than that of even the fabled hands of Ogier stone-masons. Some suggested birds taking flight, or huge shells from distant seas. Soaring towers, flared or fluted or spiraled, stood connected by bridges hundreds of feet in the air, often without rails. 3. Szellemi kultúra A. Nyelv és írás – az Ogiereknek saját nyelvük van, amelynek hangzása Randet mély hangú madárdalra emlékezteti, és meglepően zeneinek találja ahhoz képest, hogy mekkora lények [I.45.] – a nyelvet ugyanitt „hajlítottnak” [inflected tongue] írja le a könyv; ez nyelvészeti szakkifejezésként azt jelenti, hogy a ragozásban maga a szótő is változik (magyarul flektáló nyelv), de RJ valószínűleg nem erre gondol, hanem csak a nyelv dallamosságára; elképzelhető, hogy dallamhangsúlyos nyelvről van szó – az Ogier írás kecses, ívelt vonalakból áll, amelyek halványan indákra és levelekre emlékeztetnek [I.44.] B. Ogier szólások és közmondások – elhamarkodottság vagy harag kifejezése: „hosszú nyelet ver a baltájába” (“put a long handle in one’s axe”) [I.36., IV.43.] – mély érzést, érzékletek erős és megható fogadását úgy fejezik ki, hogy az dalol valamiben, pl. [neved] dalol a fülemben, [a Liget fáinak egyensúlya] dalol a szemben és a szívben; fájdalmad dalol a szívemben [I.36.] – valószínűleg esküformula: „A Fára és a csendességre” (“By the Tree and stillness”) [VI.20.] – közmondások arról, hogy nem szabad az Aes Sedaiokat megharagítani [III.6.]: – Better to embrace the sun than to anger an Aes Sedai. – To anger an Aes Sedai is to put your head in a hornet’s nest. – általánosságban azt is szokták mondogatni a Vének, hogy „Sose kezdj Aes Sedaijal, csak Steddingben. Egyedül ott biztonságosak.” (“Never deal with an Aes Sedai except in a stedding. That's the only place they're safe.”) [I.45.] – „Csak a nyugalomban hozott döntés lehet biztos.” (“Only decisions reached in calm can be sure”) [II.36.] – régi közmondás az Ogier férfiak között: „A nők sosem fáradnak ki. Csak másokat fárasztanak ki.” (“Women do not become exhausted, they only exhaust others.”) – a Fertőben elveszett Steddingek említésekor Covril és Erith azt mondja: “May their memories flourish in the Light.” C. Tudomány – az Ogierek általában kiemelten fontosnak tartják a művelődést és a tudást; Loialt ritkán látni könyvek nélkül, és minden szabad pillanatát olvasással tölti – úgy vélik, egy történetet akkor lehet megérteni, ha legalább két-háromszáz év távlatából kezdik [I.42.] – az Ogierek között az általános műveltség része a Kerék és a Minta metafizikája és a ta’veren jelensége [I.36.] – a történelemről gyakran tudnak olyasmit, amit az Aes Sedai-ok nem tudnak [III.50.] – részben, mert hosszú életűek és a múlt nem olyan sok nemzedék távolságra van tőlük, mint az emberektől – részben pedig mert aktívan írnak és olvasnak a történelemről – Ogier tudósok írtak a hatalomhasználó emberekről is, és műveiket feltehetőleg széles körben olvassák. Loial tisztában van a Fehér Torony törvényének legalább egyes részleteivel [VI.54.] 4. Szórakozás A. Ének és zene – a Steddingbeli mindennapos kertészkedés közben énekelnek; az éneket nevetgéléssel keverik, és fuvolások és hegedűsök kísérik [II.35.] – egy ilyen munkadal szövege: “Clear the field, smooth it low. Let no weed or stubble stand. Here we labor, here we toil, here the towering trees will grow.” B. Kikapcsolódás és játékok – Loial minden alkalmat megragad az olvasásra, amely általában az Ogierek fő szórakozása – Loial pipázik [I.46., III.2., stb.] – az Ogierek is ismerik a kőjátékot; Loial tűrhető játékos [I.41.] – szoktak kockázni is; Sahngtaiban négy kockával játszanak egy kockajátékot, amely bonyolultabb a Shienarban ismert játéknál [II.3.] 5. Szokások és etikett A. Köszöntés és udvariaskodás – formális bemutatkozáskor (embernek) az Ogierek kezet ráznak, szertartásosan meghajolnak, megmondják nevüket és két azonos nemű felmenőjük nevét, és a másik embernek azt mondják: „Neved dalol a fülemben.” [I.36.] – a Véneket a Steddingen belül tiszteletteljesen köszöntik a lakók: a férfiak meghajlással, a nők pukedlivel [II.36.] – Shienarban így köszöntik az Ogiereket: „(Always) glory to the Builders. Kiserai ti Wansho (hei).”; erre a válasz: „I am unworthy. It is you who do me honor.” [I.46.] – másik válaszformula: "I am unworthy, and the work small. Tsingu ma choba." – Loial a Zöld Emberrel találkozva leszáll a lováról, és szertartásosan meghajolva így köszönti: “you honor me, Treebrother. Tsingu ma choshih, T'ingshen.” Erre a Zöld Ember felülről átkarolja a vállát, és így felel: “There is no honoring, little brother. We will sing Treesongs together, and remember the Great Trees, and the stedding, and hold the Longing at bay.” [I.48.] – Aes Sedai formális üdvözlése Ogier által: “The Stedding offers sanctuary to the Servants of the Light.” [ezt akkor is lehet mondani, ha nem Steddingben van és nem annak nevében beszél az Ogier] [I.42.] – bocsánatkérés egy Véntől [Covril Hamannak]: “By the Tree and stillness, I meant no offense, Elder Haman.” – udvarias köszönetnyilvánítás: “The blessings of the Light and stillness be on you for your help.” – az Ónyelven vagy nagyon formális modern nyelvezetben tia avende alantin („to trees brother”), röviden alantin („brother”) néven emlegetik őket [II.19.] – az Aielek fafivéreknek (treebrothers) nevezik őket [VI.20.] – Cairhienben általában Friend Ogier a megszólításuk [II.25.] B. Szemérem – Loial sűrűn bocsánatot kér a jelenlévőktől, miközben leveszi az ingét. [I.47.] – Loial elszégyelli magát és elnézést kér, amikor Erith fülének szépségét említi [Perrinnek], mondván: hiszen tudod, hogy nem vagyok faragatlan [VI.54.] 6. Erkölcs és értékek A. Az Ogier eskü – egy Ogier mindig betartja adott szavát; ez legalábbis saldaeai és mayenei nemesi körökben közismert [IV.14.] – az „Ogier esküszegő” kifejezés körülbelül annyira értelmezhető, mint a „bátor gyáva” vagy a „bölcs bolond” – az esküt akkor is betartja az Ogier, ha nyilvánvaló, hogy nem tisztességes módon és céllal vették rá kimondására [IV.16.] – Loial sosem állítja, hogy tud valamit, ha nem tudja biztosan [II.13.] – sohasem hazudnak, és amit egy Ogier egyszerűen kimond, az ér annyit, mint egy ember esküvel adott szava [X.24.] – nem is tudnak jól hazudni, elárulják magukat a mimikájukkal B. Az élet tisztelete – általában elkerülik az ölést; Loialnak az is traumát okoz, amikor életében először meg kell ölnie egy trallokot [II.27.] – Loial úgy fogalmaz, hogy általában nem hordanak fegyvereket, mert ennek mindig túl nagy az ára [II.15.] C. Egyéb értékek – rendkívül fontosnak tartják az emlékek megőrzését, mind saját emlékezetben, mind írott formában – Loialt mélyen bántja, hogy az emberek már alig emlékeznek az Ogierekre [I.36.] – Hamant mélységes szánalom tölti el, amikor szembesül azzal a ténnyel, hogy az emberek már nem tudják, hol vannak a Steddingek; Covril és Erith osztozik ebben az érzelemben [VI.20.] – igen nagy súlyt helyeznek a természetre, elsősorban a fákra – Loialt nagyon bántja, hogy az emberek kivágták az Ogier ligetek nagy részét [I.36.] – fák, és különösen a Ligetek kivágása egyenesen haragra tudja gerjeszteni őt [I.44.] – Loialt mélységesen undorítja a Fertő romlása [I.48.] – nem szívesen látnak dísztelen kőépületeket, bár Loial némi elgondolkodással képes felfogni a shienari építészet esztétikáját is [I.46.]