Robert Jordan: Álmok tőre I-II.
Fycsur 2007.03.31. 13:56
Sorozatcím: Az idő kereke
Kiadó: Beholder Kiadó
Kiadás éve: 2006 (első kiadás)
Fordító: Körmendi Ágnes
Eredeti cím: Knife of Dreams
Oldalszám: 361+585
Kategória: sci-fi / fantasy / horror
Robert Jordan: Álmok tőre I-II.
Sorozatcím: Az idő kereke Kiadó: Beholder Kiadó Kiadás éve: 2006 (első kiadás) Fordító: Körmendi Ágnes Eredeti cím: Knife of Dreams Oldalszám: 361+585 Kategória: sci-fi / fantasy / horror
Tizenegyedik alkalommal fordultam be kedvenc meditáló csarnokomba, rendezni kavargó gondolataimat, no és persze magamhoz venni némi alkoholmentes bugyborékost. Úgy éreztem, ezúttal is mindkettőre szükségem van.
Mire aztán kezemben az üvegpohárral bevackolódtam megszokott sarokasztalom kényelmetlen székébe, ismét elővettem képzeletbeli mérlegemet, amelyre azonmód rádobtam Robert Jordan (született 1948. október 17.) magyarul utoljára megjelent művet, amely a titokzatos Álmok tőre címre hallgat. Ennek értelmezése nagyon gyorsan, az előszó előtt megtörténik, így aki egy kicsit is figyel, már itt megtudja miről is lesz szó a hátralévő, több mint nyolcszáz oldalon keresztül.
„A győzelem édese és a vereség keserűje egyaránt az álmok tőre.” - Világos, nem? Segítek: folyamatos hadakozásról, amit a nagyjából féltucat fontosabb, és a holdudvarukba tartozó meg sem akarom számolni létszámú másodlagos karakter folytat - hol egymással, hol pedig a Sötét úr híveivel.
Nézem a mérleget, mit mutat: egyértelműen elbillen a pozitív oldalra, bár mintha némi habozást láttam volna mozdulás előtt. Mondjuk ezt én is éreztem, hiszen majd két évnyi kihagyás után (az Új Tavasz időben a sorozat előtt játszódik) nem is olyan egyszerű visszarázódni ebbe a felettébb szövevényes történetbe. Hiszen minden szál érdekes, de mégis egyéni, ráadásul Jordan nőalakjai felettébb határozott jellemek.
Az egyik csúcspont is hozzájuk köthető, ugyanis a számomra legkatartikusabb esemény Nynaeve al’Meare búcsúja jegyesétől (Lan Mandragoran) - és a régen Fertőbe süppedt Malkier világban szétszóródott fegyvereseinek harcba hívása. Ilyen érzést utoljára Steven Erikson váltott ki belőlem sorozatának második kötete végén. Pusztán szavakkal elérni effélét, nos Jordan nagyon tud valamit.
Mivel nem vagyok katonai stratéga, továbbra sem tudom, melyik oldal áll nyerésre, azt látom csupán, hogy a jók ezúttal elértek pár sikert (a Perrin házaspár újra együtt). A folyosói pletyka szerint a következő (sorrendben tizenkettedik) rész egyúttal a befejező is lesz (jelenleg A Memory of Light munkacímen emlegetik). Irdatlan oldalszámban (1500 angolul) jönnek majd az események, talán már jövőre. Ami ezt megakadályozhatja, az Jordan betegsége, ami az utolsó hírek szerint javulófélben van. Fohászkodjunk az egészségéért.
Személy szerint iszom rá egyet, és megfogadom, akkor egyvégtében újraolvasom az egész sorozatot. Elvégre ciklikusság, vagy mifene.
|