Arany karkötők csörögtek, amikor számos gyűrűvel ékesített kezével intett hátrafelé. Szolgálónője azonnal a kezébe nyomta a megtöltött kristálykupát, és ugyanolyan alázatosan mosolygott, mint a férfi. Graendal nem törődött velük. - Akkor hát - jelentette ki vidáman - az életben maradt Kiválasztottak majdnem fele ugyanott tartózkodik. És egyikük sem próbálja meg eltenni láb alól a többieket. Ki hitte volna, hogy ez lehetséges, mielőtt a Sötétség Nagyura visszatérne?! Ishamaelnek egy ideig sikerült minket visszatartania attól, hogy egymás torkának ugorjunk, de most...

- Mindig ilyen nyíltan beszélsz a szolgáid előtt? - kérdezte Sammael, enyhe fintorral az arcán.

Graendal tágra nyílt szemmel nézett a két szolgára, mint aki időközben már el is feledkezett róluk.

- Nem fognak fecsegni, hiszen imádnak, igaz? - Azok ketten térdre estek, és lázasan bizonygatni kezdték odaadó szeretetüket. Érzelmeik valódinak tűntek. Tényleg szerették. Most. Egy pillanatnyi hallgatás után azonban Graendal elkezdte ráncolni a homlokát, mire a szolgák tátott szájjal elhallgattak. - Egy kicsit tényleg sokat beszélnek. Na mindegy, most már nem fognak téged zavarni. Igazam van?

Rahvin megrázta a fejét. Elfogta a kíváncsiság, vajon ki lehetett ez a két kísérő. Szolgái kiválasztása során Graendal nem érte be pusztán a testi szépséggel, olyanokra tartott igényt, akik nagyhatalmú, befolyásos személyiségek voltak. Egy valamikori nagyúr személyes inasként, egy egykori nemes kisasszony, hogy elkészítse fürdőjét; az ilyesmi nagyon tetszett Graendalnek. Az még nem lett volna baj, hogy efféle dolgokkal múlatja az idejét, de túl sok jó nyersanyagot elpocsékolt vele. Ha ügyesen manipulálják őket, ez a két szolga is rendkívül hasznosnak bizonyulhatna, de Graendal olyan mértékű odaadást követelt meg tőlük, hogy alig lehettek mások, mint puszta díszlet. Ez a némber nem tudott mértéket tartani.

- Számítsak még valakire, Lanfear? - mordult fel. - Talán meggyőzted Demandredet arról, hogy nem ő a Sötétség Nagyurának egyedüli örököse?

- Nem hinném, hogy ennyire beképzelt lenne - válaszolta Lanfear bizalmasan. - Hiszen láthatja, mi történt Ishamaellel. És éppen ez a legfontosabb. Graendal nem is olyan régen tett egy nagyon találó megjegyzést. Valamikor tizenhárom Kiválasztott létezett. Mára négyen meghaltak, egy pedig elárult minket. Ma csak mi négyen találkozunk, és ennek elegendőnek kell lennie.

- Biztos vagy abban, hogy Asmodean valóban átállt? - kérdezte Sammael. - Hiszen azelőtt rettegett a kockázattól. Honnan vette hirtelen ezt a nagy bátorságot, hogy felszálljon egy süllyedő hajóra?

Lanfear halvány mosolya mutatta, hogy remekül szórakozik.

- Elég bátor volt ahhoz, hogy csapdát állítson. Ha ez sikerült volna, akkor a siker mindannyiunk fölé emelhette volna. Amikor pedig választani kényszerült, hogy meghaljon vagy inkább csatlakozzon egy eleve bukásra ítélt ügyhöz, nos akkor már nem is kellett olyan nagyon bátornak lennie, hogy az utóbbit válassza.

- És túl sokat töprengenie sem kellett a döntés előtt, azt lefogadom - a hosszú sebhely miatt Sammael vigyora még gonoszabbnak tűnt. - Ha elég közel voltál ahhoz, hogy mindent ilyen jól megfigyelhessél, akkor miért nem végeztél vele? Megölhetted volna, mielőtt egyáltalán észrevette volna, hogy ott vagy.

- Én nem osztom a halált olyan bőkezűen, mint te. Túlzottan végleges, nem hagy más kiutat és általában akad helyette nagyobb hasznot hozó megoldás is. Ezenfelül, csak hogy a te szakkifejezéseid egyikét alkalmazzam, nem akartam frontális támadást indítani túlerőben lévő ellenség ellen.

- Tényleg annyira erős? - tudakolta halkan Rahvin. - Ez a Rand al'Thor? Képes lett volna legyűrni téged egy nyílt összecsapásban? - nem mintha ő maga vagy Sammael ne lett volna erre képes, de egy nyílt támadás esetén Graendal valószínűleg Lanfear oldalára állt volna. Ami azt illeti, a két nőt bizonyára majdnem csordultáig megtöltötte az Egyetlen Hatalom, és feszülten figyelve készen álltak arra, hogy a legkisebb figyelmeztető jelre lecsapjanak a férfiak valamelyikére. Vagy éppen egymásra. De hogy ez a benga parasztlegény! Egy kiképzetlen pásztorlegény. Már ha Asmodean nem állt neki a kitanításának.

- Ő az újjászületett Lews Therin Telamon - felelte Lanfear ugyanolyan halkan. - És Lews Therin éppen ilyen erős volt. - Sammael öntudatlanul is dörzsölgetni kezdte állán a sebhelyet. Lews Therinnek köszönhette a sérülést. Háromezer esztendővel ezelőtt történt, a Világtörést megelőzően, mielőtt tömlöcbe vetették volna a Sötétség Nagyurát, rettenetesen régen, de Sammael nem felejtett. Ilyesmit soha.

- Hát még ilyet - jelentette ki Graendal. - És ezzel rá is tértünk arra a témára, ami miatt ma összejöttünk itt.

Rahvin enyhe haraggal összerezzent. A két szolga még mindig kővé dermedve állt. Vagy talán már megint? Sammael magában mormogott valamit.

- Ha ez a Rand al'Thor valóban az újjászületett Lews Therin Telamon - folytatta Graendal, miközben letelepedett a mögötte még mindig négykézláb álló férfi hátára, mintha az csak egy pad lett volna -, akkor nem értem, miért nem próbáltad meg az ágyadba csábítani, Lanfear? Vagy talán ez nem is lenne annyira egyszerű? Ha jól emlékszem rá, Lews Therin vezetett téged az orrodnál fogva, nem pedig te őt. Nem törődött a kis dühkitöréseiddel, hanem egyszerűen elzavart maga mellől. Így is értelmezhetjük az eseményeket, ha akarjuk - Boros kupáját a tálcára helyezte, amelyet még mindig ott tartott, a szemét mereven a padlóra szegező szolgálónője. - Annyira odavoltál érte, hogy azonnal hanyatt dobtad volna magadat a kövön, ha ő csak annyit mond, hogy ágyelő!

Lanfear sötét szeme egy pillanatra fenyegetően felizzott, de azonnal összeszedte magát.

- Lehet, hogy ő az újjászületett Lews Therin Telamon, de akkor sem Lews Therin maga.

- Hát ezt meg honnan tudod? - kérdezte Graendal mosolyogva, mintha csak tréfálkozna. - Előfordulhat az, amiben olyan sokan hisznek, hogy mindenki születik és újjászületik, ahogy a Kerék sző, de arról sehol sem olvastam, hogy ehhez hasonló dolog bármikor is megtörtént volna. Egy meghatározott személy újjászületik, ahogy azt egy prófécia megjósolja. Ki tudja, mi is ő valójában?

Lanfear megvetően elmosolyodott.

- Alaposan megvizsgáltam. Nem több annál a pásztorfiúnál, aki mindig is volt. Ráadásul egy naiv teremtés - a megvető mosolya hirtelen semmivé foszlott, és komolyan folytatta. - De most ott van vele Asmodean, bármilyen gyenge szövetséges is legyen. És mielőtt megtörtént volna az az incidens Asmodeannal, már négy Kiválasztott is meghalt, amikor szembeszálltak vele.

- Csak hadd nyesegesse továbbra is a korhadt ágakat - válaszolta Sammael rosszkedvűen. Fonatokat szőtt a Levegőből, és odahúzott magához egy karosszéket. Kényelmesen elhelyezkedett benne, egyik lábát átvetette a kartámlán, kezét pedig hanyagul lelógatta hátul. Bolondság lett volna azonban azt hinni, hogy közben valamicskét is enyhült volna figyelme. Sammael mindig is azzal csapta be ellenfeleit, hogy elhitette velük, őt aztán igazán nem lesz nehéz meglepni. - Így majd mi, életben maradók a visszatérés napján annál többet fogunk kapni. Vagy esetleg azt hiszed, a legény képes lenne megnyerni Tarmon Gai'dont, Lanfear? Még ha Asmodean meg is acélozza az izmait, most egyedül lesz, nem áll ki mellé száz barát! Egyedül vagy Asmodeannal, a Sötétség Nagyura kioltja, mint egy törött sar-lámpást.

Lanfear pillantása valósággal csöpögött a megvetéstől.

- És hányan leszünk, mire végleg kiszabadul a Sötétség Nagyura? Négyen már eltávoztak közölünk. Lehet, hogy legközelebb téged választ ki magának, Sammael? Ez aztán tetszene neked. Ha legyőznéd, akkor végre megszabadulhatnál ettől a sebhelytől. De el is felejtettem: hány alkalommal álltál szembe vele a csatamezőn? Tudtál valamikor is győzni? Valahogy nem emlékszem a diadalaidra. - Anélkül, hogy egy pillanatnyi szünetet tartott volna, most Greadallal folytatta. - Vagy talán te következel. Valamilyen oknál fogva ő ugyan nem bántja a nőket, de te még Asmodeant se tudnád utánozni. Még csak annyira sem tudnád megtanítani, mint egyik kő a másikat. Ha csak úgy nem dönt, hogy megtart kis, édes játékszernek. Ez jelentené az igazi változatosságot, igaz? Ahelyett, hogy azon töprengenél, csinos kis játszótársaid közül melyik is tetszik a legjobban, neked kellene a kegyeiért esedezni.

Graendal arcvonásai eltorzultak, Rahvin pedig felkészült arra, hogy kivédjen mindent, amit a két nő bevethet egymás ellen. Arra is készen állt, hogy gyorsan megnyisson egy vészkijáratot vagy hogy kilőjön rájuk egy kis öröktüzet. Aztán megérezte, amint Sammaelt átjárja az Egyetlen hatalom. Érezte azt is, hogy a másik férfi támadni készül. Sammael utólag azt mondaná, hogy kihasználta a taktikai előnyt. Villámgyorsan előrehajolt, és megragadta a másik karját. Sammael dühösen lerázta magáról a kezét, de a kedvező pillanat már el is múlt. Most a két asszonyon volt a sor, hogy gyanakodva nézzék őket. Ugyan semmit sem érthettek meg, de arra rájöttek, hogy valami történt a férfiak között, és ezért azonnal gyanakodni kezdtek.

- Szeretném meghallgatni Lanfear mondanivalóját - bár Rahvin ezt Sammaelnek mondta, azért nem nézett rá. - Bizonyára többet akar annál, mint hogy ostoba módon megkíséreljen megfélemlíteni minket.

Sammael vállat vont, ami ugyanúgy jelenthette a beleegyezését, mint a türelmetlenségét. Mindegy, most ezzel kellett beérni.

- Még szép, bár egy kis félelem igazán nem ártana - Lanfear sötét szemében még mindig ott csillogott egy csipetnyi bizalmatlanság, de hangja ismét tisztán csengett, mint a hegyi patak zubogó vize. - Ishamael megkísérelte az akarata alá hajtani, de elbukott. Amikor ezek után megpróbálta megölni, ismét csak veszített. Ishamael abban hibázott, hogy erőszakkal és megfélemlítéssel próbálkozott. Rand al'Thorra nem hat a megfélemlítés.

- Ishamael már amúgy is félőrült volt - mordult fel Sammael. - Embernek már félig sem lehetett tekinteni.

- Mi talán azok vagyunk? - húzta fel szemöldökét Graendal. - Egyszerűen csak emberek? Annál azért csak többet érünk. Ők itt az emberek! - Egy ujjal végigsimította a mellette térdelő nő arcát. - Az emberek kénytelenek lesznek megalkotni egy új fogalmat, ha minket akarnak leírni.

- Bármik is legyünk - vette át a szót Lanfear -, nekünk sikerülhet az, amin Ishamael elvérzett.

Enyhén előrehajolt, mintha ezzel is nyomatékot kívánt volna adni szavainak. Lanfear nem szokta kimutatni az érzelmeit. Mire akkor most ez a nagy felbolydulás?

- Miért csak mi négyen? - tudakolta Rahvin. A másik kérdésével még várnia kell.

- Miért kellene még valaki? - kérdezett vissza Lanfear. - Ha sikerül a Végső Visszatérés napján átnyújtani a térdre kényszerített Újjászületett Sárkányt a Sötétség Nagyurának, akkor miért kellene a dicsőséget - és a jutalmat - másokkal is megosztanunk? Ha ez nem feltétlenül szükséges? És talán a fiút arra is fel lehetne használni, hogy - mit is mondtál az előbb, Sammael? - hogy lenyesegesse számunkra az elkorhadt ágakat...

Ez volt az a fajta válasz, amit Rahvin szeretett hallani. Nem mintha egy cseppnyit is bízott volna a nőben vagy bármelyikükben, de jól tudta, mi is az a becsvágy. A Kiválasztottak elkeseredetten áskálódtak egészen addig a napig, míg Lews Therin a Sötétség Nagyurával együtt be nem börtönözte őket. A kiszabadulásuk pillanatában azonnal újrakezdték a régi játékot. Azonban még meg kellett győződnie arról, hogy Lanfear játéka nem keresztezi az ő terveit.

- Folytasd hát! - szólította fel.

- Először is; valaki más is megpróbálta a maga oldalára állítani. Lehet, csak azért, hogy aztán végezzen vele. Moghedienre vagy Demandredre gyanakszom. Moghedien mindig is az árnyékból szeretett lecsapni, Demandred pedig iszonyúan gyűlöli Lews Therint.

Sammael elmosolyodott, bár lehet, hogy csak elhúzta a száját. A saját gyűlölete elhalványult Demandredé mellett, pedig kettőjük közül neki volt nyomósabb oka.

- Honnan tudod, hogy nem közülünk való az a valaki? - kérdezte hirtelen Graendal.

Lanfear ugyanolyan széles mosollyal válaszolt, ahogy a másik nő, és az ő arckifejezése is ugyanolyan kevés melegséget sugárzott.

- Mivel ti hárman először is megszerveztétek a hátországotokat, kialakítottátok a saját fellegváratokat, miközben a többiek azonnal egymásnak estek. Más okom is van persze. Hiszen mondtam, hogy szemmel tartom Rand al'Thort.

Amit a többiekről mondott, az mind igaz volt. Rahvin maga is többre tartotta a diplomáciát és a csendes manipulációt, mint a nyers erő alkalmazását, bár attól sem riadt vissza, ha arra került a sor. Sammael viszont mindig is seregekkel szeretett hódítani. Egy lépésnyit sem menne Lews Therin irányába, még ha az csak egy pásztorfiú is, ha nem lenne teljes mértékben bizonyos a győzelemben. Graendal is a hódítások híve volt, bár az ő módszereinek semmi köze sem volt a hadászathoz. Bár ideje nagy részében kedves, kis emberi játékszereivel foglalkozott, mégis szakadatlanul haladt előre a maga útján. Teljes nyíltsággal, legalább is azzal, amit a Kiválasztottak nyíltságnak tartottak. Mindezek ellenére nem merészkedett túlságosan előre.

- Tudjátok jól, én képes vagyok arra, hogy feltűnés nélkül szemmel tartsam - folytatta Lanfear. - Ám nektek távol kell tartanotok magatokat tőle, hogy ne kockáztassuk meg a felfedezést. Vissza kell őt hoznunk...

Graendal érdeklődve előrehajolt, Sammael pedig bólogatni kezdett, amikor a nő tovább beszélt. Rahvin egyelőre megtartotta magának a véleményét. A terv akár sikerülhet is. Ha nem, csak egy-két dolgot kell módosítania ahhoz, hogy hasznot húzhasson az eseményekből. Még a végén sikeresen alakulnak majd a dolgok.